Leírás
„Arad pedig – a magyar Golgota”. Így tekintett rá már egykoron a levert szabadságharcot sirató nép, s joggal így őrzi mindmáig a történelmi emlékezet. Az a tizenhárom életút, melynek rövid történetét most a kezében tartja az olvasó, a tények erejével igazolja Kossuth Lajos szép biblikus hasonlatának súlyos igazát.
„Közeledtünk a kitűzött helyhez – emlékezik vissza az áldozatokat kísérő minorita atyák egyike – s én, megvallom érzékenyen könnyeztem. Nagy Sándor ezt észrevéve, hozzám fordult, s így szólt: „Tegnap ön vigasztalt engem és most sír.” De már ekkor majd az oszlopok ellőtt állánk, mire a katonaság sorfalat képzett, s mi a közepét foglalnánk el, végezve ki-ki társával imáját. Ekkor jött hozzánk Leiningen, s noha ágostai vallású volt, így szólt: „Imádkozzunk tisztelendő urak, együtt, hisz mindnyájan keresztények, mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk.” Tettük is egy szívvel-lélekkel. Erre következett az ítélet fölolvasása s kezdetét vette a vérfagylaló működés…”
