Leírás
Nem tudjuk megmondani, mikor vette kezdetét az öltözködésnek az a módja, amikor a viselet már nemcsak a test védelmét szolgálta. Idővel már arra is törekedtek az emberek, hogy „szép” legyen. Talán innen számítjuk a viselettörténet kezdetét.
Az, hogy az öltözék hogyan alakult, természetesen függött az éghajlati, a természeti adottságoktól, a kialakult társadalmi viszonyoktól. De ezen belül mennyi stílusáramlatot, a fantázia milyen csapongását figyelhetjük meg! Szinte végtelen az a leleményesség, amivel az emberek mindenkor különbözni akartak elődeiktől.
Könyvünk az európai öltözködés gazdag múltjából villantja fel a legérdekesebb, legjellemzőbb stílusirányzatokat, a nemesen redőzött római tógától az 1920-as évek charleston-szoknyájáig. E két véglet között tanúi leszünk a legképtelenebb ötleteknek, amelyekkel egyes korok divatdiktátorai megpróbálták megváltoztatni az emberi test természetes arányait. Minden kor új sziluettet igyekezett kialakítani: hol a test elrejtésére törekedett, hol az egyes testrészeket akarta hangsúlyozni. S nehogy azt higgyük, hogy csak a nők számlájára kell írnunk a divathóbortokat – a férfiak közt éppúgy megtalálhatjuk a divatdiktátorokat. Voltak korok, amikor a férfiak öltözéke káprázatosabb volt, mint a nőké.
Tábláinkon általában gazdag hölgyek és urak viseletét szemléltetjük – s ez természetes is. A divat kialakítását mindig az uralkodó osztályok irányították saját céljaik és szeszélyeik szerint, s ezt követte egyszerű formában a nép is, mindig többet megőrizve a régebbi, jól bevált múltból.
