Leírás
„Az utcán csend volt, aztán hirtelen újra fegyverek dördültek. Visszamenekültem a szekrénybe. Csak egy idő után figyeltem fel, hogy ezek a robbanások különböznek a korábbiaktól. Ezúttal nem a házat lövik, hanem valami mást, gondoltam. Valóban, a lövések közvetlenül az utcáról jöttek. Vagy talán a folyótól? Négykézláb odamásztam a törött ablakhoz, és megpróbáltam kinézni a széthasogatott redőnyök között. És mit láttam? Istenem! A képet nem felejtem el, amíg csak élek: egy csoport gyerek, férfi és nő állt a Duna partján, mellükön a tenyér nagyságú sárga csillaggal. Kötelekkel voltak összekötve. Négy vagy öt nyilas szegezte rájuk a fegyverét, és belelőtte őket a folyóba, amely a vértől vörösen hullámzott. Senki nem sikoltott, senki nem sírt. Semmit nem lehetett hallani, csak a lövéseket és a testek csobbanását, amint beleestek a vörös habba. A földre vetettem magam. Megjelent szemem előtt a piactér, ahol Hanna apját és nagyapját meggyilkolták.
Valamennyiünket agyon fognak lőni gondoltam.”
