A kötet az európai barokk művészet mintegy százötven éves történetét mutatja be. A kor, amelynek építészetével, szobrászatával és festészetével megismerkedünk, fontos előzménye a XX. századi kultúrának. Kelényi György munkája a XVII-XVIII. század olyan kiválóságai, mint Newton, Descartes és Shakespeare mellé a barokk művészet óriásait – Berninit, Rubenst, Rembrandtot, Velazquezt – kívánja állítani.

Végigkíséri a festés technikájának fejlődését a barlangok falára rajzoló ősember kezdetleges módszerétől az akvarell, tempera, majd olajfestés megjelenéséig. Bemutatja, hogyan változott a képek témája és stílusa a túlnyomórészt vallásos középkori ábrázolásoktól a világiasabb reneszánsz, barokk, rokokó stb. korszakokon át a mai modern művészetig.

A több mint ötszáz éves kolozsvári Farkas utcai református templomot és különleges kincsét mutatja be: azokat a századok során összegyűlt halotti címereket, a kolozsvári nyomdászat és ötvösművészet jelentős emlékeit, amelyek a XVII. században készült hátas padok támláit, és a falakat díszítik.

Legendákból, kortásak vallomásaiból, írók, költők műveiből szőtte össze színes krónikáját a szerző, a párizsi művészvilág, a romantikus művészsors anekdotáinak fáradhatatlan gyűjtője.

A tizenöt tanulmányból álló kötet képet ad a művészet születéséről, forrásairól, kialakulásáról. Arról a korról tudósít, amikor műfajilag még nem különült el egymástól a szóbeli-költői és a zenei alkotóművészet, amikor az ősember alkotó motívumaiban még egybefolyt az esztétikai és a praktikus elv.