Leírás
A tizenkét kis tarka mesét az erdő tündéreiről, manókról, állatokról, virágokról, a „rontó” és a „gyűjtő” emberek gonoszsága elől a természetbe menekülő költő álmodta, s a gyermekei lelkét féltő apa meséli el, hogy ők is a szépre fogékony „látó” emberek legyenek, fű, fa, szirom, selymes harmat, édes madárszó és patakcsörgés barátaivá. Mert a gyűlölködés, az irigység és önzés lakatjaival lezárt szívek csak akkor nyílnak meg jóság, szeretet és békesség számára, ha előbb a világ szépségén való boldog ámulástól lehullanak róluk az ősi, rozsdás lakatok…
