Leírás
Krúdy Gyula a legkellemesebb és legérdekesebb beszélgetők egyike. Ez az ő ereje, a beszédnek egész különös adománya, a mit elsősorban a hang tesz, az író lágy, érzéki, meleg hangja, a melybe mindig elegyül egy kis szomorúság, az elmúlt és meglévő dolgok melankóliája, az élet fájdalmas szeretete, a mely ezen az alaphangon fölül mindig másképp modulál a szerint, hogy miről és mit beszél s a melyben tulajdon képen az elbeszélő élete és egyénisége lélegzik. Erős líra van ebben a hangban, búsongó, kissé szentimentális, de nem férfiasság nélkül való, – az író maga is meghatódik a saját hangjától, mint a magányos esteli muzsikáló, a kiből könnyeket fakaszt a saját hegedűjének a szava.
