Leírás
Egyre nagyobb nosztalgiát éreztem Buda iránt, s különös módon nemcsak a budai táj, hanem a budai múlt iránt is. Elnézegettem a Krisztinaváros, a Víziváros, Óbuda öreg templomát, házait, s néha úgy éreztem, mintha egyszer régen én már éltem volna itt, ezek a házak olyan furcsán ismerősek voltak, ismerősebbek, mint más, már szintén sokszor látott házak. Szívesen forgattam írásokat, képeket e városrészek múltjáról, beleképzeltem magamat e régi, sárga házak homályos mélyébe, a hűvös falak közé, abba az életbe, amely egykor itt folyt, amikor még a hajóhíd állt, szamarak hordták a dunavizet, a villák helyén szőlők voltak, este csend borult a városra, a házakra, s csend élhetett – így képzeltem – a lakók szívében.
