Régi és új vadászhistóriák ezek. Bodrogi Gyula hetven éve járja az erdőt, figyeli az állatok és az emberek viselkedését. Sokszor le sem akasztja válláról a fegyvert, megelégszik a cserkeléssel, hiszen az oroszlánt elég lélekben elejteni, a többi ráadás. A vadnak amúgy sincs puskája. Ez Bodrogi erkölcsi alapállása. Történetei amolyan Esopus-féle jellemrajzok, amelyek egyszerre szólnak vadakról és vadászokról, és nem a szerző hibája, ha az összehasonlításból rendre az állatok kerülnek ki győztesen.