„…Szerb Antal egész munkásságának van valami különleges, finom könyvi jellege. Olyan ember írásai ezek, akinek a betű, a könyv, az irodalom mindennél fontosabb, döntőbb, mélyebb és sorsformálóbb valóság volt az életben. A világ közepe a Könyvtár volt számára, itt volt elemében, itt lélegzett a legújabb ózonban. S aki ilyen élet láttára vértelenséget vagy papiroszörgést emleget, annak nincs sejtelme arról, hogy ez a létforma mennyire teljes, sőt túlcsorduló lehet heves és tragikus, mámoros és boldog élményekkel, hogy mennyire duzzadóan igaz, piros és eleven tud lenni az ilyen élet is, gyakran töményebb és feszültebb bármi másnál.”