Leírás
Az élet a halál visszautasítása, elvetése, lázadás e különös valóság ellen, amely szembemegy lényünk legmélyén megbúvó, zsigeri ösztönünkkel: az élet lüktetésével, a megmaradás ösztönével. A halál képtelenség, értelmetlenség. Arra lettünk teremtve, hogy éljünk, nem pedig arra, hogy meghaljunk!
De akkor miért halunk meg?
Azért halunk meg, mert még nem váltunk eggyé önmagunkkal, mert még nem váltunk eggyé a másik emberrel, még nem váltunk eggyé a világegyetemmel, még nem váltunk eggyé Istennel.
A halál e négyrétű sajátossága magában rejti a születés négyrétű sajátosságát. A halálban ugyanis megszületünk önmagunk, a másik ember, a világ és Isten számára.
Az élet előrenéz, nem hátrál sosem, szüntelenül valami újat hoz elénk. Átmeneti kevesebb révén valami többet, valami jobbat szül. Feltartóztathatatlan erejű hullámhoz hasonló: mindig előre-, mindig felfelé visz bennünket. A hit csak megerősíti, amit a természet fennen hirdet. Abban a világban, amely mintha elveszítette volna az élet örömét, a hit visszaadja a derűlátást, a reménységet. Ezzel a megújult látásmóddal a halált megfoszthatjuk a hozzátapadt mítoszoktól, leránthatjuk álarcát, mi magunk pedig megszabadulhatunk a hozzá kapcsolódó félelemtől és szorongástól.
