A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény

A tizenhét éves életvidám Joni Eareckson 1967-ben nyakcsigolya-törést szenvedett. Tehetetlenségében átélte, hogy számára Isten erőforrás, aki még a nyomorúság közepette is boldoggá teheti az embert. Hogy ez mi módon lehetséges, arról első kötetében számol be. E boldog élmény állandósulhat, sőt elmélyülhet. Ennek „miként”-jét Joni ebben a könyvében írja le.