Leírás
A hóráskönyv a középkor, főleg a késői középkor világi emberének, elsősorban a nőknek, leghasználatosabb imádságoskönyve volt, az egyéni ájtatoskodás céljára. Összetételében a papság közösségi és egyéni imádságoskönyvére, a breviáriumra támaszkodik, de attól sok tekintetben el is tér. Eltér elsősorban azzal, hogy az egyes példányok tartalma – bizonyos állandó vonatkozásoktól eltekintve – rendkívül változatos, mert nem köti őket az egyház hivatalos istentiszteleti rendje, a liturgia, de nem is tagolja az egyházi év állandó és változó ünnepeinek menete. A hóráskönyvekre jellemző, hogy különlegesen díszesek, sokszor a könyvművészet remekei, egész lapot kitevő képekkel, díszes kezdőbetűkkel (iniciálék) és pompás lapszélkeretekkel. Kötésük is többnyire színes bársony, esetleg még ezüstveretek is vannak rajtuk. Készítésük virágkora a XIV. századtól a XVI. század első feléig tartott. Ma könyvgyűjtők, könyvtárak féltett kincsei közé tartoznak.
