Leírás
Ez a könyv a sajtó „einstandolásáról” szól, de főként a Kádár-diktatúra időszakára, az író- és újságíró-társadalom megtörésére, megnyerésére, illetve az emigráció megfigyelésére, bomlasztására, lejáratására fókuszál. Szerepelnek benne olyan újságírók, akiket be sem kellett szervezni. Mint amilyen Rényi Péter, a Népszabadság nagy hatalmú főszerkesztő-helyettese, vagy
a Néphadsereg egykori hadnagya, Vitray Tamás. Másokat csalétkekkel, apróbb-nagyobb jutalmakkal vettek rá a besúgásra (ilyen Peterdi Pál, Kutasi Kovács Lajos és Várkonyi Tibor), és persze voltak, akiket megzsaroltak, megtörtek. Erre példa Csurka István és Tar Sándor írók, vagy Esterházy Mátyás, Esterházy Péter édesapjának története. Egy dolog biztos: Kádár János és Aczél György vezetésével ördögi, de kétségtelenül ügyesen működtetett rendszert építettek fel, akit lehetett, beállítottak a sorba, illetve ha emigráns volt, megpróbálták hazacsábítani. Kevés igazi ellenálló vagy kívülálló maradt – ők világítótoronyként tűnnek fel e könyv lapjain.
