Leírás
Az Ágyúk és virágok éppen nem szokásos önéletrajz, inkább kalandregény
Cziffra Györgyé olyan sors, amelynek nagy kanyarjai nem a művészélet sallangjaival „ékesek”, viszont a XX. század jegyeit mind magukon viselik. Ki hinné, hogy a Horthy-érában is felemelkedik egy tehetséges cigánygyerek: nyolcévesen a nagy Dohnányi Ernő fogja kézen, és viszi a Zeneakadémiára? Ugyanez a rezsim el is veszejti majd, hisz munkaszolgálatra küldi – ott többször szökik, s ha nincs mivel, hát mozdonnyal teszi…
De minden rendszerek „legemberségesebbje”, a kommunizmus is tíz évig tiporja így vagy úgy: előbb lokálokba nyomja le (Vásáry Tamás bonmot-ja: „Kik négykezeseznek a hátsó teremben?” „Ja kérem – így a pincér –, csak a Cziffra.„), de kőbányában is dolgoztatja a század egyik legnagyobb zongoraművészét, aki emiatt csak harmincöt évesen, elnyűtt csuklókkal indulhat a világnak.
Ennek pedig a napját is ismerjük: 1956. október 22-én történt, beugrással Bartók kutyanehéz II. zongoraversenyébe, az Erkel Színházban. Játékával, közismert sorsának aznap esti fordulásával egyik, eddig ki nem tárgyalt művészi gyújtópontjává vált a forradalomnak – néhány nappal később már Bécs, pár hét múlva pedig Párizs omlik a lábai elé, mint egykor Lisztnek…
