Anselmus

Remek trükköt választott az író a főként anekdotákból, népmesékből ismert – s minthogy mesésen, tehát idealizáltan félre is ismert – nagy király személyiségének, kormányzási módszerének bemutatására. A trükk lényege: nem a királyról ír, hanem két főhős életébe beleszőve, mintegy epizódszerepre korlátozva jeleníti meg, s csak a kötet végén válik mindent elrendező, isteni tekintéllyé.

A fordulatos cselekménybonyolítással megírt regény szórakoztat, izgalomban tart, és közben – szinte észrevétlenül – számtalan új ismerettel gazdagítja a reneszánsz korról alkotott képünket.