Árpád, a papkirály és a mágusok titkai

Művében megpróbálja a földrajzi nevek, a bolygó-, a csillag-, és a személynevek etimológiája alapján új alapokra helyezni a magyar nyelv őstörténetét: a nevekben végbement változások alapján próbál következtetni a földrajzi nevek megőrizte ősi állapotokra.

Az ősi kultúrákban a világfa jelképezte a földi élet istenközelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a föld alatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. Régi, hiánypótló mű: a magyar mítoszok, legendák értelmezését adja minden érdeklődő olvasónak