Az elmaradt reneszánsz

Vallásfilozófiai mű, amely egyes főbb doktrínák szerint mutatta be az istenek természetét, ill. azt, hogy létezik-e valami szent és isteni lényeg, a hangasúlyt arra helyezte, hogy mindez milyen szerepet játszik az emberi civilizációban és az államban, különösképpen pedig magában Rómában ill. annak közéletében.

‘Ábécérendben ​leírom magamnak mindazt, amit erről a világról meg a másvilágról gondolni vagyok kénytelen, a magam hasznára csupán, de halálom után talán a becsületes emberek hasznára is”