Leírás
A mű egy nyolcvanesztendős, sokat szenvedett asszony vallomása arról, hogy hogyan is élte meg az öregkort, milyen részletekre lelt a Szentírásban, amelyekből erőt és példát meríthetett. Az öröm forrásaként Istent, a benne való hitet és az emberekről való gondolkodást találta meg. Nem téziseket ír le, hanem saját eseteit és baráti köréből származó, valós történeteket mesél el. Ezekből az is kiviláglik, hogy „egy csendes, elrejtett kis örömpatak ott csörgedezik” mindenki szívében, csak kellenek a hitből táplálkozó erők, amelyek azt az örömöt felfényesítik. Kellenek a családi kapcsolatok, a fiatalsággal való kommunikáció, hogy az öregedők frissen tarthassák szellemüket, lelküket. Természetesen nem kerüli meg a boldog öregkor akadályait sem, a betegséget, a testi és lelki szenvedéseket. A több mint hetven esztendővel ezelőtt keletkezett munka máig érvényes üzenetet hordoz – vallásos és hitben közömbös olvasóknak egyaránt érdemes a figyelmét felhívni a könyvecskére.
