Leírás
A századforduló után Ady versei népszerűsítették a Dózsa-kérdést. Márki Sándor mellett ő támasztotta fel a „parasztkirályt”; Márki egy nagyszabású, lelkes történelmi műben gyűjtötte össze a legnagyobb magyar parasztforradalom adatait, Ady Endre pedig modern politikai állásfoglalást teremtett a Dózsa-hagyományból. Érdekes jel volt ez a két állásfoglalás, hiszen az egész magyar avart begyalogló, s örökké gyűjtögető Arany János éppen csak felvetette egy Dózsa-eposz tervét. Dózsa alakja azóta is viták középpontjában áll. A régi magyar történetírás többnyire elvetemedett parasztsihedert látott benne, kinek hév volt az eke szarva, s beállott katonának. A véletlen jelentős polcra emelte, de visszaélt szerencséjével, mert véres polgárháborúba vezette népét. Dózsa kétségkívül nemes származású volt; az elfogult történetírók azonban szívesen letagadták ezt, mivel nem tudták megmagyarázni a „csodát”, mely a magyar köznemesből öntudatos „parasztvezért” teremtett…