Leírás
(Orlayné, Margit aláírásával)
$ 25.00
(Orlayné, Margit aláírásával)
1 készleten
(Orlayné, Margit aláírásával)
Szól ez a regény az ifjúkor, a férfikor hányattatásairól, megaláztatásairól, példátlan művészi termékenységéről, majd öregkoráról, amikor Bach a lipcsei Tamás-templom orgonásaként, a két főtemplom zeneigazgatójaként, megvakulva, szélhűdésben halt meg, mint a zenetudomány és zeneköltészet korszakalkotó hőse, művek roppant sokaságának szerzője és lángeszű, bámulatos szorgalmú, szerény ember.
Hosszú és gazdag pályája során gyakran volt része sikerben, de bukásban is; hol zajosan ünnepelték, máskor kifütyülték. Magánélete pedig éppoly végletes feszültségekkel, érzelmekkel telített, mint zenéje; szikrázó indulatok, szenvedélyes szerelmek viharai váltakoztak kolostorbeli elmélkedésekkel, bűnbánó áhitattal.
Solti: – Somlóval ez alatt a gitárszóló alatt megittunk vagy két liter konyakot… Presser: – Hazajöttünk és egyszer csak behívott az ORI igazgatója hogy le kell tiltania bennünket… Karácsony: – Abszolút nem így képzeltem az életemet.
A képen halottaskocsi látható, melyet csak egy kutya követ. Ez a kép indította arra az írót, hogy visszapergetve az eseményeket, megelevenítse Mozart életének utolsó hónapjait. A zseniális zeneszerző ebben az időszakban komponálta a humánum diadalát hirdető operáját, a Varázsfuvolát, s mintegy saját gyászzenéjeként, utolsó, befejezetlen nagy művét, a Requiemet.
