A kötet szereplői hétköznapi hősök: falusi emberek, akik küzdenek a szegénységgel, az öregséggel, az elmúlással, néha a szerelmi bánattal, mások rosszindulatával, vagy éppen a szeszélyes időjárással. Nem mindig diadalmaskodnak, de a bölcsesség és az egymásra figyelés átsegíti őket a nehéz időszakokon. A történetek között humoros, drámai, sőt meséket idéző is akad, s nem hiányoznak a tájakat vagy természeti jelenségeket bemutató, jellegzetes stílusú Fekete István-írások sem.
Két élő és sok-sok holt magyar nemzedék találkozik tehát az ezután elkövetkező sorokban: a kereszt előtt letérdelő Vajk, a magyarokat kereső Julián barát, az országért imádkozó szent királylány, a halhalhatatlanságba vágtázó Petőfi, a doni és budai harcos és az októberi szabadsághős.
Kevés ilyen ízes, humorral fűszerezett írással dicsekedhet a magyar XIX. század, mint ez a majdnem másfélszáz esztendeig rejtekében heverő napló, egy mindenre kíváncsi és minden élményre fogékony elme elbűvölő megnyilatkozása.