Heroes Don’t Cry

Karrierje üstökösként ívelt felfelé: 1918-ban már a milánói Scala közönsége is őt ünnepelte. Gigli tizenkét évadon keresztül volt a Met vezető tenorja. Olaszországban tárt karokkal fogadta a fasiszta diktátor, Benito Mussolini, Németországban és hazájában is számos film készült főszereplésével. A művészetét őrző felvételekből fogalmat lehet alkotni arról, milyen volt „a világ legszebb tenorhangja”.

A zeneszerző visszaemlékezései gazdag életútja legfontosabb állomásai: a nyomorban töltött tanulóévek, az 1848-as hadiélmények, a színházi zenekarokban hegedűsként eltöltött évtized, a Sába királynője keletkezése. Mindemellett szól külföldi utazásainak élményeiről, és az őt neves kortársaihoz – Brahmshoz, Wagnerhez, Hans von Bülowhoz vagy Rubinsteinhez – fűződő kapcsolatról is.