Leírás
Aligha volt ország Európában, ahol a haladó gondolatot, a betűt, legtöbbször magát a nemzet nyelvét is olyan erős külső és belső elnyomás igyekezett elfojtani, mint nálunk. De kivételes volt az a mód is, ahogyan a nemzeti és az osztály-elnyomás ellen folytatott harc nálunk az irodalmat a maga fegyverévé tudta tenni. A vallásos kezdetek után, – amikor költészetünk önállósága, eredetisége még csak a versek nyelvében, ritmusában nyilatkozhatott meg, – költészetünk kibontakozása, igazi kezdete a tizenhatodik században szétválaszthatatlanul összekapcsolódik az idegen hódítók, elnyomók elleni harca. Költészetünk tehát már kezdeti témáiban is elsősorban politikai költészet. Petőfivel már vezető szerepet játszik politikánkban s az ellenforradalom korában is a fasizmus elleni harc gyakran használta fel álruhának, jó menedéknek, hatásos fegyvernek a művészetet és irodalmat, s a haladás gondolata nálunk legszárnyalóbban, legmagasabb színvonalon éppen költészetünkben szólalt meg. A magyar költészet hét évszázadon át hazafiságra, emberségre tanított s aki költészetünket szerette, a magyar népet szerette.
