Leírás
Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sirás-rivás hallik a putriban, hanem szivből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, a melyből az apám való, megpróbálta az inségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. Ő sem dicsekedik ezzel az idővel, más sem. Pedig igaz.
És az is igaz, hogy soha már én e jövendő életemben nem kacagok annyit, mint gyermekségem e pár esztendejében.
Hogy is kacagnék, mikor nincsen már piros arcu, vidám anyám, a ki olyan édesdeden tudott nevetni, hogy a könyv csorgott a végén a szeméből s köhögés fogta el, hogy majdnem megfojtotta…
