Leírás
„…menetel a légió valahol Szíriában, a Massifré melletti ütközet után. Legelöl egy körszakállas tábornok lovagol, aki észreveszi, hogy a harmadik sor szélén egy délceg, de nem éppen fiatal közlegény lépdel. Ráadásul éppen olyan körszakállas mint ő. A tábornok odaüget hozzá és megkérdi: – Régen szolgálsz?
– Három éve
– Milyen nemzetiségű vagy?
– Légiós vagyok.
– Mi voltál előző életedben?
– Tábornok voltam, tábornok úr…”
Ezzel a rövid epizóddal jellemezhető az 1831-ben alapított francia idegenlégió közel másfél évszázadig tartó szelleme. Kalandorok és bűnözők, politikai menekültek és az életben különböző okok miatt csalódottak találtak menedéket az Idegenlégióban, ahol nem számított a múlt, csak a jelen, és ez a jelen mindenkor a francia imperializmus hódító érdekeit szolgálta. Hogy hogyan? Erre válaszol a Hivatásuk a halál minden sora.
