Leírás
Hoffmann Géza, mindenki HOFI-ja, egyszerű munkásból lett az ország legnagyobb komikusa.
Társadalompolitikai érzéke, páratlan igazságérzetével karöltve tette őt naggyá a kisember, és a politikai hatalom szemében is. Mert játszott, a nagyok előtt is.
Az igazságból elveszett az „i” – hangzott a lágy szélben, amely vitte-vitte a dalt, és magával ragadott mindenkit.
Kovács Erzsi művésznő -, a legjobb barát-, mondta el életregényét, még akkor 2002 tavaszán, amikor Hofi eltávozott közülünk. Ebbe a történetbe illeszkednek bele a korabeli sajtócikkek, amelyek sokszor igazságtalanok, olykor bántók, de Hofi nem adta fel az elveit. A melós sorsáért mindig kiállt, mert sosem felejtette el, honnan jött. Szembe ment a hatalommal. Páratlan tehetsége volt a politikai kabarénak.
Lassan vége lett a szertartásnak, s mintha sírni akarnának a felhők is, úgy gyűltek össze az égen, s mintha onnan kinézett volna egy ismerős, egy vidám arc… sőt még integetett is, belekiáltotta az űrbe: Pusszantás mindenkinek…
