Leírás
Könyvem nem színháztörténet, hanem kizárólag azoknak az eseményeknek felelevenítése – véges emlékezőtehetségem szerint –, amelyek kollégáimmal való hosszabb-rövidebb együttműködésünk alatt történtek.
$ 15.00
Könyvem nem színháztörténet, hanem kizárólag azoknak az eseményeknek felelevenítése – véges emlékezőtehetségem szerint –, amelyek kollégáimmal való hosszabb-rövidebb együttműködésünk alatt történtek.
2 készleten
Könyvem nem színháztörténet, hanem kizárólag azoknak az eseményeknek felelevenítése – véges emlékezőtehetségem szerint –, amelyek kollégáimmal való hosszabb-rövidebb együttműködésünk alatt történtek.
Talán édesapám elfáradt földműveskeze vezeti a tollam, tőle örököltem mesélő kedvemet, szókincsemet. Édesanyámtól jó emlékezetemet és érzékenységemet. Úgy szeretem az emberi szót, mint a madarak énekét. Szeretek írni, mert megkönnyülök tőle, mint a fájdalom a sírástól. Szeretek emlékezni, képzelődni – mesterségem a színészet.
A magyar vándorszínészet legendás alakja, Déryné Széppataki Róza 1823 decemberében lépett fel először Kolozsvárt a Farkas utcai kőszínházban, amikor is: „a nézők száma felülmúlta az ezen játékszín első kinyittatásakorit, és sokaknak be nem férhetvén, szomorúan kelle onnan visszatérniek”.
Törőcsik Mari fesztelenül mesél, és tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli művésznek az életében, hanem azt keressük, ki az az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak.
