Leírás
Egy nagy primadonna útját kíséri benne végig, aki együtt aratta sikereit Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel, Szirmai Alberttel és Fényes Szabolccsal. Élete hátterében feltűnnek a magyar színjátszás feledhetetlen óriásai
$ 8.00
Egy nagy primadonna útját kíséri benne végig, aki együtt aratta sikereit Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel, Szirmai Alberttel és Fényes Szabolccsal. Élete hátterében feltűnnek a magyar színjátszás feledhetetlen óriásai
5 készleten
Egy nagy primadonna útját kíséri benne végig, aki együtt aratta sikereit Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel, Szirmai Alberttel és Fényes Szabolccsal. Élete hátterében feltűnnek a magyar színjátszás feledhetetlen óriásai
Székely Júlia, a zongoraművész-írónő megszólaltatja Chopin kortársait – zenészeket és festőket, írókat és költőket –, történelmi és fiktív személyeket. „A zongora Rafaelje” – mondta Heine a nagy lengyel mesterről. Székely Júlia regényének célja is az, hogy Chopin alakja rafaeli tisztaságban, klasszikus egyszerűségben kerüljön az olvasó és a zenebarát elé.
Csodagyerekként indult, szép, sikeres férfi lett: szerelmi élete megbotránkoztatta a kortársakat; a maradéktalan sikert, a virtuóz zongoraművészi pályát cserélte föl a sokkal rögösebbel: az új zene alkotójaként, lelkes propagálójaként, Wagner népszerűsítőjeként sok támadás, gúny és megvetés zúdult rá. Élete, miként zenéje is, romantikus és fordulatos, szenvedélyes és a szélsőségek közt hullámzó
A regény kerete: egy fiatal muzsikus, közvetlenül Beethoven halála után, végiglátogatja azt a hat asszonyt, akiről feltételezhető, hogy a nagy zeneszerzőnek eszményi társai voltak. Bettina von Arnim, Amalie Sebald, Rachel Levin, Giulietta Guicciardi, Brunczvik Teréz és Jozefin – a hat asszony alakja gazdagon festett, eleven korrajz hátteréből bontakozik ki
A képen halottaskocsi látható, melyet csak egy kutya követ. Ez a kép indította arra az írót, hogy visszapergetve az eseményeket, megelevenítse Mozart életének utolsó hónapjait. A zseniális zeneszerző ebben az időszakban komponálta a humánum diadalát hirdető operáját, a Varázsfuvolát, s mintegy saját gyászzenéjeként, utolsó, befejezetlen nagy művét, a Requiemet.