Leírás
Első emlékeimet mondom el úgy, amint édesanyámtól mint zsenge gyermek hallottam.
A szomorú bujdosás napjai meggyülekezének, szívemtől elidegenedik a reménység, ha szinte belé is kapaszkodom. Az egyedülvalóság elűz minden hívságos gondolatot az elmémből s bizodalom Isten jóságában az én egyetlen örömem ebben a földi zarándoklásban.
Megírom az életem folyását jobbára azért, hogy az unodalmat elűzzem, mert ki tudhatná, vájjon jut-e ez az írás maradékaink kezébe, olvassák-e azok a boldogok, akik a száműzetés fekete kenyerét sohasem kóstolták meg és vajha ne is kóstolnák meg. Ha behúnyom szememet az örök nyugodalomra, faragnak festetlen koporsót, abba szépen belefektetnek s a vánkosom alá teszik ezt az írást, hadd váljék porrá és hamuvá az is, mint minden a világon
