István, a király

Szól ez a regény az ifjúkor, a férfikor hányattatásairól, megaláztatásairól, példátlan művészi termékenységéről, majd öregkoráról, amikor Bach a lipcsei Tamás-templom orgonásaként, a két főtemplom zeneigazgatójaként, megvakulva, szélhűdésben halt meg, mint a zenetudomány és zeneköltészet korszakalkotó hőse, művek roppant sokaságának szerzője és lángeszű, bámulatos szorgalmú, szerény ember.