Leírás
1844 november végét mutatja a naptár. Petőfi Sándor hazigazdájának, Vahot Imrének feltűnik, hogy lakója „estvénkint honn maradt, s jól befűtötte kis szobáját, rá-rágyújtott hosszúszárú pipájára, s olykor egyet kortyintva a hevítő piros borból, nyugtalanul járt fel s ala, mint egy oroszlán a szűk kalitkájában…”
Hat nap és hat éjszaka kellett ahhoz, hogy a huszonegy éves fiatalember, „maga is csodagyerek még”, ahogy Kosztolányi Dezső nevezi, megírja a magyar költészet egyik kincsét, melyet a világ irodalma is a nagy művek között tart számon, s itthon is szinte minden gyermek sajátjának tekint. Egyike az első hallott meséknek, egyike az első olvasmányoknak, hiszen mire olvasni tud a gyerek, minden szavát ismeri, és egyike az első színházi, operai élményeinek is. Százötven év hosszú idő, századunk végére az ízlések, a gyerekek sokat változtak, de a János vitéz ma is rangos helyet foglal el a könyvespolcunkon. A Móra Kiadó most Róna Emynek harminc évvel ezelőtti színes, metszetszerűen míves, a János vitéz tündérvilágához illő rajzaival jelenteti meg a könyvet, reprint kiadásban
