Leírás
Török Imre egy letűnt, alapjait vesztett, túlhaladott életforma utolsó tanúinak egyike. A hirtelen világvárossá serdült Budapest, a Millenniumot ünneplő Magyarország napjait füstös kávéházakban, hangulatos tabáni kiskocsmákban, a kocsikorzón, a Monarchia nagy lóversenyterein és híres fürdőhelyein vagy éppen vidéki garnizonjaiban, példásan vezetett vagy a „bankok felé indult” birtokain töltő úri és kevésbé előkelő társasága életét látta, figyelte meg közelről. Tanúja volt az első világháború utáni éveknek is, történelmi vonatkozású elbeszéléseket hallgatott a háború után a bécsi fiákeresek társaságában, s megfordult a „lószakmában valakinek számító” monarchiabeli nevezetességek otthonaiba is.