Kertész legyen, ki boldogságra vágyik!

A magyar vándorszínészet legendás alakja, Déryné Széppataki Róza 1823 decemberében lépett fel először Kolozsvárt a Farkas utcai kőszínházban, amikor is: „a nézők száma felülmúlta az ezen játékszín első kinyittatásakorit, és sokaknak be nem férhetvén, szomorúan kelle onnan visszatérniek”.

Talán édesapám elfáradt földműveskeze vezeti a tollam, tőle örököltem mesélő kedvemet, szókincsemet. Édesanyámtól jó emlékezetemet és érzékenységemet. Úgy szeretem az emberi szót, mint a madarak énekét. Szeretek írni, mert megkönnyülök tőle, mint a fájdalom a sírástól. Szeretek emlékezni, képzelődni – mesterségem a színészet.