Leírás
A Két zöld ász kártyásáról is azt hitték, hogy önmagát írta meg benne. Buzikán Mátyás bűvöletes személyiség volt. Korhely kocsmaküszöb-koptató, a „lelkierő és kedély ritka mintája”, rafinált tréfacsináló, pöffeteg gazdagot kopasztó, szertartásos fontoskodót bosszantó. „Még a túlvilágról is botrányt és derűt kavart személye.”
Az elnök úr inasévei-ben a régi Pest utcácskáit, alakjait idézi meg Tersánszky. Azokat az időket, amikor még a velocipéd szenzációszámba ment. De nem a velocipédről, hanem egy parasztfiúból lett kisinasról, sőt nem is a kisinasról, hanem az első szerelemről szól a történet. Amihez csak annyi köze volt a pékinasnak, hogy ő esett bele egy életre szólóan. Erre a kis pékinasra a tekintélyes pékmester – városatya és különféle egyesületek tiszteletbeli elnöke – emlékezik vissza némi nosztalgiával. Akinek viszont annyi köze volt a kisinashoz, hogy ő volt az személyesen, jó néhány évtizeddel azelőtt. És a szerelem történetének végére érve, pontot tett az elbeszélésre is. „Hiszen történetek legtöbbje odairányul, hogy az élet ténye az, amikor két szív megérti egymást, akár tizenöt éves korban, akár később.”
