Az író epizódról epizódra haladva, folyvást egy-egy novellát alkotva fest körképet a román fennhatóság alá került Székelyföld életéről, ugyanakkor azt is bemutatja, a székelyek sem bűntelenek, ahogyan a románságra is jellemző az emberség, az empátia, a nemzeti különbségeken fölülemelkedő szolidaritás: a prahovai román parasztok a maguk halottjaként gyászolják azt az idegen magyar fiút, aki nyelvvizsga kudarcai miatt már-már eszelős kóborlása közben az ő falujukban végez magával. Katartikus hatású olvasmány.

„A negyvenötös emigráció keservei a bombatölcsérekben kezdődtek. Bombatölcsérekben húzódott meg a menekülő a pálytestekre hulló bombák elöl. Aztán jött a harc a továbbjutásért. Keleten dörögtek az ágyúk. Az eget, a földet vörösre festette a háború.Senkinek nem volt más kívánsága csak az, hogy továbbjusson. Tovább, nyugatra….”

A Néma küzdelem a szórványok magyarságáról szól, annak nehéz harcait mutatja meg, ezt a napról napra megújuló néma küzdelmet a fennmaradásért.