Leírás
E kötet az írónak 1948 és 1981 között készült elbeszéléseit gyűjti össze. Már szinte a gyermekkor élményei magukban hordozzák a haza és nagyvilág, magyarság és európaiság, művész és társadalom, képzelet és valóság vibráló ellentmondásait, finom összefüggéseit, s a későbbi, érett novellákat is e témakörökkel kapcsolatos gondolatok ihletik. Rembrandt Hollandiájának, Stendhal Olaszországának, a század eleji Kolozsvár, az egykori Krisztinaváros és Tabán ízeinek, hangulatának, az emigrációs lét súlytalansági állapotának felidézése során nemcsak az érzékeny tollú, virtuóz technikájú író, hanem a szellemes és művelt kultúrhistorikus, az esszé mestere is megnyilatkozik. Finoman csiszolt és mégis eleven írásai a modern magyar próza legszebb darabjai közé tartoznak, s szinte minden sorukkal a Kosztolányi által megfogalmazott művészi hitvallást sugallják: „Az, hogy anyanyelvemen írok, nem fogalmazás, hanem a lélek lélegzése, a legközvetlenebb közlés, szabad úszás, ösztön és élet.”
