$ 12.00
Liszt a regény lapjain Faustként jelenik meg előttünk, aki az élet legmélyebb titkait kutatja: ugyanakkor hódító is, aki előtt nemcsak az asszonyszívek nyílnak meg, hanem a barátok, tanítványok, követők, hódolók szelleme is; a béke, a humánum, a népeket összekötő együttérzés hirdetője, s végül maga az ember, akit hív Párizs, Róma, Weimar sőt a tengerentúl, de ő végül is haza vágyik Magyarországra, ahol elmondhatja: itthon vagyok
2 készleten
Liszt a regény lapjain Faustként jelenik meg előttünk, aki az élet legmélyebb titkait kutatja: ugyanakkor hódító is, aki előtt nemcsak az asszonyszívek nyílnak meg, hanem a barátok, tanítványok, követők, hódolók szelleme is; a béke, a humánum, a népeket összekötő együttérzés hirdetője, s végül maga az ember, akit hív Párizs, Róma, Weimar sőt a tengerentúl, de ő végül is haza vágyik Magyarországra, ahol elmondhatja: itthon vagyok
Székely Júlia, a zongoraművész-írónő megszólaltatja Chopin kortársait – zenészeket és festőket, írókat és költőket –, történelmi és fiktív személyeket. „A zongora Rafaelje” – mondta Heine a nagy lengyel mesterről. Székely Júlia regényének célja is az, hogy Chopin alakja rafaeli tisztaságban, klasszikus egyszerűségben kerüljön az olvasó és a zenebarát elé.
A zeneszerző visszaemlékezései gazdag életútja legfontosabb állomásai: a nyomorban töltött tanulóévek, az 1848-as hadiélmények, a színházi zenekarokban hegedűsként eltöltött évtized, a Sába királynője keletkezése. Mindemellett szól külföldi utazásainak élményeiről, és az őt neves kortársaihoz – Brahmshoz, Wagnerhez, Hans von Bülowhoz vagy Rubinsteinhez – fűződő kapcsolatról is.
Hosszú és gazdag pályája során gyakran volt része sikerben, de bukásban is; hol zajosan ünnepelték, máskor kifütyülték. Magánélete pedig éppoly végletes feszültségekkel, érzelmekkel telített, mint zenéje; szikrázó indulatok, szenvedélyes szerelmek viharai váltakoztak kolostorbeli elmélkedésekkel, bűnbánó áhitattal.
A képen halottaskocsi látható, melyet csak egy kutya követ. Ez a kép indította arra az írót, hogy visszapergetve az eseményeket, megelevenítse Mozart életének utolsó hónapjait. A zseniális zeneszerző ebben az időszakban komponálta a humánum diadalát hirdető operáját, a Varázsfuvolát, s mintegy saját gyászzenéjeként, utolsó, befejezetlen nagy művét, a Requiemet.