Leírás
Negyvenes éveinkben, erőnk teljében sokféle értelemben elérünk a csúcsra. Ez a „hegytető” az életközép, innen lehet a legmesszebbre látni, a még meglévő távlatokat, de a már kirajzolódó határokat, korlátokat is átélni. Önkéntelen ráámulás, rádöbbenés következik be ilyenkor, annak megtapasztalása, hogy akár teljesültek a gyermekkori fantáziák, akár nem, már nincs többé az az érzés, hogy mindenre van még idő. Bizonyos perspektíva már bezárult, már nem „minden” lehetséges, csak annyi, amihez az életalapokat eddig megteremtettük.
Kénytelenek vagyunk felmérni, mit értünk el, és még mik a (reális) lehetőségeink.
