Leírás
Régen az erdők és a hegyormok, a füves puszták és a félsivatagok az emberi közösségek természetes életterei voltak, s alig van olyan nép, melynek meséiben, mondáiban ne szerepelnének a környezetükben élő növények. Táplálékként, gyógyszerként hasznos voltuk, az évszakok váltakozásához kötődő látványos életciklusuk, meg-megújulásuk és virágaik elbűvölő szépsége megragadta az ember képzeletvilágát. A mesebeli égig érő fák, az életfa jelképek, a mondabeli hősökhöz vagy eseményekhez kapcsolódó, szentként tisztelt, gyakran nemzeti szimbólummá magasztosult növényfajok mind-mind azt bizonyítják, hogy a növények nem pusztán életünk hasznos tárgyai, hanem mindig is jóval többet jelentettek az emberi kultúra számára.
S mert azt szeretjük, amit ismerünk, ne csak a csodálatos képekkel illusztrált „növényes meséket” olvassuk nyitott szívvel, hanem a botanikus jegyzeteit, a „mesés növényekről” szóló leírásokat is!
