Leírás
Feltűnő a versek viszonylagos „rövidülése” (pl. Fehér piéta; Önarckép 1944-ből; Különítélet; Egy sírkőre; Passió; Akár a föld; Merre, hogyan?), mely tendencia a későbbi, 1972-es Szálkák, s talán még inkább a ’73–74-ben írt alkotásokat közlő Végkifejlet (1974), kisebb részben pedig a lírai életművet lezáró Kráter (1976) kötet verseinek formáját „készíti elő”. A kötet ugyanakkor továbbviszi a Harmadnapon eszkatologikus és apokaliptikus szemlélet- és gondolkodásmódját, a kreatúraszerű létezés problematikáját.
