Leírás
Színpadi műveiben is költő: a Csodá-nak és A szörny-nek – mindkettőt 1917-ben írta, s mindkettő alcíme: Bábjáték, rímjáték – és 1919-ben írt „óflamand” verses játékának (A lovag meg a kegyese) káprázatos rímsorozataiban tűzijátékszerűen lobbannak föl szikrázó, nemegyszer groteszk ötletei.
Kanári (1924) című jelenetében ugyanaz a lelkiismeret-ébresztő indulat van jelen, mely a háború után keletkezett karcolataiban, rajzaiban, sőt verseiben is föllelhető, s melynek legnagyobb igényű, legdrámaibb megjelenítése az Édes Anna.
A színház belső világát, a kulisszák mögötti világot ábrázolja Patália (1925) című jelenetében – bizarr ötletek, játékos kedvű kajánkodások szellemes sorozatán át.
Kosztolányi színpadi játékait ez idáig alig ismerhette olvasóközönségünk, pedig megérdemlik a figyelmet: ott van a helyük a legjelentősebb Kosztolányi-alkotások mellett.
Kötetünket Réz Pál, a Kosztolányi-életmű kítűnő ismerője állította össze.
