Leírás
Márai Sándor, az emigrációs magyarság kétségen kívül egyik legkimagaslóbb szellemi nagysága azt kutatja könyvében, hogy mi teszi az embert „nagy”-gyá. A történelmet a daktiloszkópus alaposságával búvárló író mélyre hatol és gyökeréig elemzi Róma történelmének legnagyobb alakját, Julius Caesart. Módszere nem a történelemtudósé, hanem a vérbeli íróé. A rabszolgáktól a gall háború veteránjaiig, az írótól a kiadóig, az eunochoktól az alkalmi szeretőkig és az ügyvédtől az ékszerészig a regény sok szereplője járul hozzá egy-egy mozaikkockával ahhoz a képhez, amelyből egy ember képe emelkedik ki plasztikusan, de egyszersmind a „nagyság” mibenlétét is megsejtjük és érzékeljük az ember képe mögött. A történelmet zseniális módszerrel ábrázoló Márai a klasszikus görög dráma szabályait alkalmazza. A regény egy helyen (Baiaeben, a rómaiak kedvenc üdülőhelyén) és egy nap alatt játszódik le. Az író azonban nemcsak az ókori történelmet tanulmányozta alaposan, hanem az emberi lelket is egy pszichológus analizáló képességével és a regény bőséges mondanivalója sok üzenetet tartalmaz a ma embere és különösen az emigrációs magyarság számára.
