Leírás
Stuart Mária történetét kapja kezébe az olvasó, azét a királynőéjét, aki – mint Zweig írja előszavában – „több mint három évszázadon át újra meg újra csábította a költőket, foglalkoztatta a tudósokat, és akinek alakja még ma is változatlan varázzsal kényszerít új megjelenítésre. Alig van nő, akit ennyi eltérő formában rajzoltak volna meg: gyilkos, majd vértanú, balga cselszövő, majd égi szent.” A reneszánsz Franciaországban királynénak nevelt Stuart lány tündöklését, a skót hazájába, pártütő főurai közé visszatérő, fiatal özvegy bontakozó jellemét, a büszke királynő szenvedélyes szerelmeit, eszeveszett vállalkozásait, a trónfosztott Stuart Mária vergődését és hatásos színjátékként megrendezett kivégzését talán senki nem írta meg annyi beleérző képességgel, ugyanakkor annyi hiteles forrás áttanulmányozása után, mint a történelmi alakok életre keltéséhez kiválóan értő Stefan Zweig. Regényében nemcsak Máriát, de nagy ellenfelét: Erzsébetet is megidézi, a nőiségében sérült, kétszínű és kiszámíthatatlan, de nagyon is realista angol királynőt, akiben „nemzete erős akarata öltött testet”, s aki épp ezért győztes lett a történelemben – míg Stuart Mária „csak” a költészetben és a legendában.
