Thália mosolya

Gesztesi megdöbbentő őszinteséggel mesél vad korszakáról, a végeérhetetlen csajozásokról, az öltözőszagú balett táncosokról, ételről, italról, barátokról, ellenségekről, sikerről és kudarcról egyaránt. Szó lesz még színházról, eszement filmtervekről, átverésekről, szerelmekről, szakításokról, házasságokról és válásokról.

Talán édesapám elfáradt földműveskeze vezeti a tollam, tőle örököltem mesélő kedvemet, szókincsemet. Édesanyámtól jó emlékezetemet és érzékenységemet. Úgy szeretem az emberi szót, mint a madarak énekét. Szeretek írni, mert megkönnyülök tőle, mint a fájdalom a sírástól. Szeretek emlékezni, képzelődni – mesterségem a színészet.