Ugye, hogy nem felejtesz el?

Szól ez a regény az ifjúkor, a férfikor hányattatásairól, megaláztatásairól, példátlan művészi termékenységéről, majd öregkoráról, amikor Bach a lipcsei Tamás-templom orgonásaként, a két főtemplom zeneigazgatójaként, megvakulva, szélhűdésben halt meg, mint a zenetudomány és zeneköltészet korszakalkotó hőse, művek roppant sokaságának szerzője és lángeszű, bámulatos szorgalmú, szerény ember.

Embernek maradni… Nagyon nehéz volt ez a fasizmus éveiben, csak keveseknek sikerült. Bartók, a művész, a tudós, az igazságot mindennél többre becsülő tiszta jellem – embernek tudott maradni a legnehezebb időszakban is. Bartók nem csupán korunk nagy zeneszerzője, hanem az embei magatartásnak is példája. Az életét a maga valóságában bemutató regény éppen ezért emberformáló, nemesítő olvasmány.