$ 32.95
Levéltári forrásokat, elsősorban a még alig kutatott Kádár-hagyatékot, magániratokat és interjúkat felhasználva elemzi a korszakot. A gazdag fotóanyag nagyobb részben magánszemélyektől, pl. vadászoktól, séfektől, fotósoktól és olyan kortársaktól származik, akik annak idején személyes kapcsolatba kerültek a pártvezetővel, és a közös képeket, emlékeiket róluk relikviaként megőrizték.
Elfogyott
Levéltári forrásokat, elsősorban a még alig kutatott Kádár-hagyatékot, magániratokat és interjúkat felhasználva elemzi a korszakot. A gazdag fotóanyag nagyobb részben magánszemélyektől, pl. vadászoktól, séfektől, fotósoktól és olyan kortársaktól származik, akik annak idején személyes kapcsolatba kerültek a pártvezetővel, és a közös képeket, emlékeiket róluk relikviaként megőrizték.
Méray voltaképpen in medias res kezdi: 1953. június 13-ával, amikor az SZKP Központi Vezetőségének elnöksége kijelölte Nagy Imrét Magyarország miniszterelnökének
E kötet életközelbe hozza a száz évvel ezelőtti történéseket, szemünk előtt teljesedik ki a magyar tragédia. Tárgyszerűségé, hitelessége és alapossága mellett nem riad vissza a ”mi lett volna, ha?” típusú kérdések megválaszolásától, következtetéseit feszes érveléssel és tények sokaságával támasztja alá.
‘A proletárdiktatúrákban csak háromféle ember létezik: olyan, aki börtönben ült, olyan, aki éppen ül s olyan, aki ülni fog” ”a rendszer egyik jellegzetessége, hogy az őt kiszolgálók számára is csak két út létezik: vagy tudják tartani magukat mindvégig, vagy börtönbe kerülnek maguk is!”
Böszörményi Géza recski internálásának körülményeit elsõ ízben az 1986-ban rendezett Laura címû játékfilmjében vitte vászonra, az ezt követõ Recsk – egy kényszermunkatábor története címû monumentális dokumentumfilmje pedig 1989-ben Félix-díjat kapott. Ez utóbbi alapján készült az a kötet