Leírás
– Adsz e nékem szállást éjszakára, szépséges tulipán? A szép lányok rózsás arcánál, harmatban fürdőző hajnalnál, cseppentett vérnél pirosabb tulipán elálmélkodott, hogy virág létére megérti a gyöngyös ruhájú öregecske beszédjét. Úgy elcsodálkozott, hogy még válaszolni is elfelejtett. A kerek sapkájú apóka fehér szakállába nevetett.
– Ne álmélkodj szép tulipán azon, hogy megérted a beszédemet. Ha nem tudnád az én nevem Fikurgum. 🙂 A szép tulipán bájos bókokkal hajlította meg szárát.
– Ó, Fikurgum, csodálatos varázsló kimondhatatlan megtiszteltetés, hogy nálam szállsz meg éjszakára.
Fikurgum sóhajtott.
– Ne hidd, nem vagyok már sem csodálatos, sem varázsló. Így tehát az sem megtiszteltetés hogy itt éjszakázom …
