Wesselényi u. 57

Rátóti Zoltán színművész, Huzella Péter (a Kaláka volt tagja) és Tóth István (Hétrét együttes) zenészek. A dalszövegek érdekessége, hogy nemcsak az eredeti magyarra fordított változatai, hanem magyarítva is lettek. Ennek köszönhetően a mondanivaló időtálló, magyar kontextusban köszön vissza

Viszockij afféle népi hősnek, legkisebb fiúnak, szólimondó fenegyereknek számított az oroszok szemében: megtestesítette mintegy a kötetlenségnek, a semmitől béklyózott, rettenthetetlen szabadságnak azt a kamaszkori szertelenségét, robbanékonyságát, szilaj örömét, amelyet az oroszok – hol kárhoztatva, hol dicsőítve – legsajátabb lelkiállapotuknak tekintenek