Templomárnyéki Egbert a múzeum szülői egérlyukából világot látni indul. Kíváncsisága életveszélyes kalandokba sodorja, melyek során barátságot köt Eduárddal, később pedig Bőrkerággal dolgozik. Egbert, bár nem egyszer beleesik a macskák körmönfont csapdáiba, nem retten meg – számára egyedül a szerelem okoz komoly kihívást.

Kutya vagyok. Hároméves fekete tacskó. De nem olyan, mint a többiek, akiknek sárga mellényük és ugyanolyan színű papucsuk van: én koromfekete vagyok. A körmömtől a fejem búbjáig koromfekete. Most elmondom, mi volt a legszebb, a legérdekesebb az életem eddigi három esztendejében.

Elveszteni valakit megmagyarázhatatlanul nehéz. Hogyan lehet vigaszt nyújtani a kisgyereknek, akiben düh, szívszorító fájdalom, hiányérzet és megválaszolatlan kérdések sokasága kavarog?

Nem vagyok közönséges játékmackó. Tévésztár voltam, esténként sok-sok gyereket hívtam a képernyő elé, hogy együtt nézzük a mesét. Amikor fogat mostam, velem gurguláztak a tévénézők, és csutkababámmal meg a gyerekekkel együtt bújtam ágyba.