Belia Györgynek sikerült olyan légkört teremtenie a Babits-adatok köré, hogy a költő életútjának első szakaszát feldolgozó tanulmánya izgalmas regényként olvasható.

Főszereplője nagy és tragikus történelmi események résztvevője volt, melyekről olyan szerényen számol be, hogy az több mint bájos. Szenvedélyesen rekonstruál, és helyesbíti a téves történelmi értékeléseket, illetve amiket ő annak vél. Állhatatos, de sohasem harsány. Intelligens írásán átsugárzik szívjósága és gyöngédsége.

Az agg költőfejedelem 1823-ban fogadta munkatársául az akkor harmincegy éves Eckermannt, aki aztán majdnem egy évtizedig élt és dolgozott Goethe közelében, rajongva szeretett mestere munkálkodásának, élete folyásának és végül halálának tanújaként. Ennek a csodálatos, páratlanul gazdag évtizednek a foglalata a Beszélgetések; plasztikus, intim közelségbe hozza a weimari élet hétköznapjait, elevenen közvetíti számunkra Goethe máig érvényes, különleges érvényű megfigyeléseit műről, alkotásról, hűségesen rekonstruálja hatalmas, embert és világot átfogó gondolatrendszerét.